BUCCA

BUCCA a neve egy cornish termékenység- vagy tenger-istenségnek, mely a pogányság utáni időkben átminősült tündérré . Mivel Newlyn városát sokáig BUCCÁnak hódoló emberek lakták, ezeket az embereket is BUCCÁkként ismerték.

BUCCÁnak eredetileg 2 formában hódoltak, volt BUCCA WIDN (FEHÉR BUCCA) és BUCCA DHU (FEKETE BUCCA), a jó és a rossz szellem, ami valamiféle dualizmust mutat. Ételt ajánlottak fel neki, legtöbbször a parton hagyva, főként halat, kenyérbelet, vagy sört öntöttek ki.
BUCCát kapcsolatba hozták a széllel is, például Penzance-ben úgy hívták a viharokat amelyek délnyugati irányból jöttek, hogy "BUCCA hívása", a tengerészek és halászok abban hittek, hogy a szél BUCCA hangját hozza.
BUCCÁra néha mint ónbányász szellemre utalnak, a rémkoppantókra hasonlító aprónép névváltozataként.

Rémkoppantó

A rémkoppantó, másnéven koppantó, bwca (welsh), bucca (cornish) a welsh és cornish megfelelője az ír leprikónnak és az angol és skót brownie-nak. Körülbelül két láb magas és ősz, de nem torz, és a föld alatt él. Pici bányászöltözéket visel, és csínyeket követnek el, például bányászok őrizetlenül hagyott szerszámait és ételét lopják el.

Nevüket a bánya falán történő koppanásról kapták, ami bányaomlás előtt hallható – valójában a föld és a fadúcok csikorognak mielőtt beszakad. Néhány bányász szerint a rémkoppantók rosszindulatú szellemek, és a kopogás annak a hangja, hogy a falat és a támasztékokat kalapálják, ezzel beomlasztva a bányát. Mások szerint, akik jószándékú tréfacsinálóknak tekintik őket, a kopogással a rémkoppantók figyelmeztetik a bányászokat a közelgő összeomlás fenyegetésére.

A "kicsik népének" néhány változata közös a kelta és az északi germán népek körében, a rémkoppantó valószínűleg a korai welsh mitológából ered, amelyben ők a Britannia britek előtti lakói. Képezettek a bányászat és alagútfúrás művészetében, és ezeket ők tanították meg a briteknek. Ezek a legendák hatással voltak Tolkien elképzelésére a Törpökről, akik mesterei a bányászatnak és a kőművességnek és az embereknek tanítják mesterségüket.

Néhány cornish monda szerint a Rémkoppanók bányabalesetekben elhunytak segítőkész szellemei, akik figyelmeztetik a bányásokat a közelgő veszélyre. Hogy megköszönjék a figyelmeztetést és elkerüljék a bajt, a bányászok otthagyták a pástétomukból az utolsó falatot a rémkoppantóknak.

Az 1820-as években, a bevándorló welsh bányászok magukkal vitték Nyugat-Pennsylvaniába a rémkoppantókról szóló meséket, a felügyelet nélkül hagyott szerszámokról és a kopogásról. Cornish bányászok pedig az 1848-as aranyláz után vitték a történeteket Californiába. Ha azt kérdezték, van-e rokona odahaza Cornwallban, aki jönne bányászkodni, a cornish bányászok azt válaszolták " Jack kuzinom jönne, ha maga kifizetné a hajóútját " , így elnevezték őket Jack Kuzinoknak. A Jack Kuzinok közismertek voltak arról, hogy elhagyták a szerszámaikat miközben olyan járatokból mnekültek ki amik nemsokára összeomlottak, amit pöttöm barátaiknak tulajdonítottak, és addig nem mentek új bányába amíg a vezetés nem biztosította őket arról, hogy a rémkoppantók már tevékenykednek. A 20. századig megmaradt a hit a rémkoppantókban. Mikor egy nagy bányát bezártak 1956-ban és a tulajdonosok lezárták a bejáratot, negyedik, ötödik és hatodik generációs Jack Kuzinok petíciót írtak a bányatulajdonosoknak, hogy engedjék ki a rémkoppantókat és mehessenek más bányákba. A tulajdonosok beleegyeztek.

Spriggan

A spriggan-ek a cornish tündér-mítoszok teremtményei, grosztekek, csúfak. Régi romoknál és sírhalmoknál vigyáznak elásott kincsekre, és általában tündér testőrként viselkednek. Szorgalmas tolvajoknak is mondják őket. Bár rendszerint kicsik, megvan a képességük, hogy hatalmasra nőjenek (néha az öreg óriások szellemeinek gondolják őket).

Barátságtalan természtűek, és bajt okoznak annak aki megsérti őket. Vihart küldenek a hervadó termésre, és néha halandó gyermekeket rabolnak el, a helyükön saját csúf utódjukat hagyva.

Piskie

A Piskie az általános neve a tündérek fajának vagy törzsének a cornish kultúrában. Külsőre ráncos arcú öregembereknek látszanak, kis termetűek és vörös hajúak. A föld színeibe öltöznek, különösen zöldbe, természetes anyagokat használva mint például a moha, a fű és a zuzmó.

Általában a piskie-k jókedélyű teremtményeknek látszanak, csínytevő természettel. Segítőkésznek és kártékonynak is mondják őket, segítik az időseket és a gyengéket, míg néha jó erőben levő utazókat tévútra visznek elhagyott mocsarakban. Sok történet szól a piskie-k által vad mocsarakba kalauzolt és reménytelenül elveszett utazókról.
A piskie-k sokban hasonlítanak a brownie-kra, akik szintén segítőkészek és egyben kártékony természetűek is.
Sokan kerülnek el ősi kegyhelyeket, kőköröket és sírdombokat, mert piskie-tanyának vélik.

Sok legenda kapcsolódik a piskie-k (és más tündérek) eredetéhez. Néhányan olyan pogányok lelkének gondolják őket, akik nem jutottak a mennyországba, mások szerint ittmaradt pogány istenek, akiket a kereszténység jövetele száműzött. A hagyomány szerint arra kárhoztattak, hogy addig zsugorodjanak, amíg el nem tűnnek.
Másik, a papok által terjesztett elmélet szerint - mellyel gyakran magyarázzák a tündérek eredetét - megkereszteletlen kisdedek lelkei.