Rémkoppantó

A rémkoppantó, másnéven koppantó, bwca (welsh), bucca (cornish) a welsh és cornish megfelelője az ír leprikónnak és az angol és skót brownie-nak. Körülbelül két láb magas és ősz, de nem torz, és a föld alatt él. Pici bányászöltözéket visel, és csínyeket követnek el, például bányászok őrizetlenül hagyott szerszámait és ételét lopják el.

Nevüket a bánya falán történő koppanásról kapták, ami bányaomlás előtt hallható – valójában a föld és a fadúcok csikorognak mielőtt beszakad. Néhány bányász szerint a rémkoppantók rosszindulatú szellemek, és a kopogás annak a hangja, hogy a falat és a támasztékokat kalapálják, ezzel beomlasztva a bányát. Mások szerint, akik jószándékú tréfacsinálóknak tekintik őket, a kopogással a rémkoppantók figyelmeztetik a bányászokat a közelgő összeomlás fenyegetésére.

A "kicsik népének" néhány változata közös a kelta és az északi germán népek körében, a rémkoppantó valószínűleg a korai welsh mitológából ered, amelyben ők a Britannia britek előtti lakói. Képezettek a bányászat és alagútfúrás művészetében, és ezeket ők tanították meg a briteknek. Ezek a legendák hatással voltak Tolkien elképzelésére a Törpökről, akik mesterei a bányászatnak és a kőművességnek és az embereknek tanítják mesterségüket.

Néhány cornish monda szerint a Rémkoppanók bányabalesetekben elhunytak segítőkész szellemei, akik figyelmeztetik a bányásokat a közelgő veszélyre. Hogy megköszönjék a figyelmeztetést és elkerüljék a bajt, a bányászok otthagyták a pástétomukból az utolsó falatot a rémkoppantóknak.

Az 1820-as években, a bevándorló welsh bányászok magukkal vitték Nyugat-Pennsylvaniába a rémkoppantókról szóló meséket, a felügyelet nélkül hagyott szerszámokról és a kopogásról. Cornish bányászok pedig az 1848-as aranyláz után vitték a történeteket Californiába. Ha azt kérdezték, van-e rokona odahaza Cornwallban, aki jönne bányászkodni, a cornish bányászok azt válaszolták " Jack kuzinom jönne, ha maga kifizetné a hajóútját " , így elnevezték őket Jack Kuzinoknak. A Jack Kuzinok közismertek voltak arról, hogy elhagyták a szerszámaikat miközben olyan járatokból mnekültek ki amik nemsokára összeomlottak, amit pöttöm barátaiknak tulajdonítottak, és addig nem mentek új bányába amíg a vezetés nem biztosította őket arról, hogy a rémkoppantók már tevékenykednek. A 20. századig megmaradt a hit a rémkoppantókban. Mikor egy nagy bányát bezártak 1956-ban és a tulajdonosok lezárták a bejáratot, negyedik, ötödik és hatodik generációs Jack Kuzinok petíciót írtak a bányatulajdonosoknak, hogy engedjék ki a rémkoppantókat és mehessenek más bányákba. A tulajdonosok beleegyeztek.

Mumus

A mumus gyakran gyermekeket ijesztgető láthatatlan, rosszindulatú szellemlény. Legtöbbször a sötétséggel hozzák összefüggésbe, de magáról az alakjáról nincs leírás, a hiedelem szerint akár házról házra teljesen megváltozhat. Sok esetben nincs is konkrét külseje a gyermekek számára, csak a rettegés amorf megtestesüléseként jelenik meg.
A mumust metaforaként használhatják olyan személyekre vagy tárgyakra, akiktől/amelyektől valaki irracionálisan fél. Szülők gyakran mondogatják csintalakodó gyermekeiknek, hogy elviszi őket a mumus, hogy ezzel ösztönözzék arra őket, hogy jól viselkedjenek. A mumus legendája valószínűleg Skóciából ered.

A mumusokról szóló mesék területenként változnak. Néhány helyen a mumus hímnemű, máshol nőnemű. Az USA néhány középnyugati államában úgy tartják, a mumus kaparja az ablakot, más területeken az ágy alatt vagy a szekrényben bújik el, és gyerkeket eszik mikor azok aludni mennek éjjel. Úgy tartják, hogy a szemölcsöket személyekké tudja változtatni a mumus. A mumusok állítólag vagy egy konkrét rossz szokásért büntetnek– például a gyerkekeket akik szopják a hüvelykujjukat – vagy az általános neveletlenséget.

Írországban a tündérek egyik fajtájának tekintik a mumusokat, akik a mocsárban élnek, és gyerekeket rabolnak egy évre és egy napra, és addig játszhatnak velük.

A Harry Potter történetekben a mumus egy olyan lény ami azt az alakot veszi fel amitől a vele találkozó legjobban fél. A varázslat ellene Commikulus, közben arra kell gondolni, hogy mi tehetné viccessé a mumust és a varázslat kényszeríti ennek megjelenítésére. A mumust a nevetés üldözi el. Ha egyszerre többen veszik körbe összezavarodik és akkor a legkönnyebb elpusztítani.